Okleveles forrás 1391-ben említi a falu nevét, de kimondhatjuk, hogy eredeti kun település. A török uralom kezdetén a mai Kunmadaras határában három falu volt: Madaras, Kápolnás és Fábiánsebestyén. Az utóbbi kettő templommal is rendelkezett. Eger eleste után (1596) a Nagykunságnak ezen része elpusztult. Az újratelepedők Madarast választották lakóhelyül. ( A kápolnási templom két megmaradt oszlopa a madarasi templomban ma is látható.) 1602-ben már egyházilag is nyilvántartásba veszi a túri egyházmegye Madarast. A gyülekezet Szegedi János lelkész vezetésével 1630-ban templomépítésbe kezd és 1633-ra felépíti 700 férőhelyes templomát, melyet az akkori viszonyok között náddal fedtek és imaháznak neveztek. Többször éri támadás a falut, de végzetessé az 1705. május 24-i rác támadás vált, amikor a falu életének vége szakad, a lakosság Rakamazra telepedik át. 1711 után telepednek vissza, s a falu rohamos fejlődésnek indul. 1730-ban szerették volna templomukat renoválni, de nem kaptak engedélyt a munkálatokra. 1757-ben tervet készítenek, majd 1766-ban nem felújítják a régi templomot, hanem a feljegyzések szerint teljesen újat építenek Mária Terézia engedelméből. Alaprajzi méretei: hossza 6 öl, szélessége 3 öl. A templomhoz kőtornyot is építenek órával együtt, valamint két harangot is öntettek (6 és 4 mázsás). A templomot 1768-ban szenteli fel Szilágyi Sámuel püspök.

1805-ben ismét harangot öntet az egyházközség, majd 1831. április 17-én a presbitérium meghatározza a torony magasításának mértékét: 4 öl, 1 sukk és 6 zoll. Az új toronyrészbe szobát terveztek és a torony körül sétálót, de az építkezés a kolerajárvány miatt csak 1834-ben valósult meg. A presbitérium a templomhajó felújítását határozta el 1855-ben. A torony meghagyásával,a régi hajó helyén – a debreceni Nagytemplom mintájára- új templomot építettek Helmeczi József és Tóth József tervei alapján. Az építést Tóth Károly lelkész vezette és Vécsei Imre debreceni építész végezte. 1860-ban elkészült a jelenlegi templom 33.000 Ft költséggel. A templom felszentelése 1860. december 2-án volt Révész Kálmán püspökhelyettes és Daróczy Mihály esperes szolgálatával. A rézből készült toronysisak 1880-ra annyira megrongálódott, hogy még abban az évben lebontották, a falakat feljebb emelték, egy külön bástyaszobával megmagasították, a körüljárót is megemelték, s tetejét a mai formájára alakították.

A XX. században végzett munkálatok során előbb a templomhajót palával fedték be (1923), majd további javításokat végeztek az épületen (1940, 1949 és 1963). 1951-ben bevezették az áramot, majd villamosították az orgonát és a harangvezérlést. A templom és a torony teljes felújítása 1982-83-ban volt.

A kereszthajós templom kelet-nyugati fekvésű, észak-déli tengelyének déli homlokzata előtt áll a 33 méter magas torony. A tornyon és a hajó földszintjén félköríves ablakok, a hajó emeleti részén félköríves ikerablakok vannak, melyek a hajón mind szemöldökpárkányosak.  A késő barokk jegyeket hordozó torony mellett a hajó neoromán és klasszicista elemeket tartalmaz. Négy bejárata van. A belső tér észak-déli irányban 10x25 méter, a kelet-nyugati kereszthajó pedig 10x18 méteres, mennyezete vasbeton gerendákkal négyzetes szakaszokra osztva sík és vakolt, közepükben egy-egy rozettával. Mind a négy égtáj felé karzatok vannak, az ülőhelyek száma kb. 2000. A debreceni Nagytemplomban lévők mintájára készült a szószék, a Mózes-szék és az úrasztala